Minden cucc megvan? És a gumik rendben?

Egy vidéki fotózás rengeteget kivesz az emberből, és nem is feltétlenül az utazás miatt. Néha már maga a tervezés is rendkívül fárasztó tud lenni, mert egyszerűen nincs olyan, hogy én egy vidéki útra tökéletesen készülnék fel: egyszerűen mindig kimarad valami.

Először ellenőrzöm a megrendelők személyes kéréseit, hogy azoknak meg tudjak felelni. Aztán jön a megfelelő gép, és minden egyéb fotós felszerelés, amire csak szükség lehet, és csak ezután beszélhetünk olyanról, hogy ruha, kaja, tisztálkodási szerek, stb (néha több napra is elutazom, ezért szükségem van ilyesmikre). Amikor még nem volt autóm, annyival tudtam menni, amennyi a táskámba fért – mára szerencsére ez megváltozott.

Régi álmom, hogy a kocsim csomagtartója egyszer olyan hely lesz, ahol mindent megtalálhatok, amire csak szükségem lehet egy átlag fotózáshoz – de ez az álom még messze van.

A helyzet az, hogy a csomagtartómban most még az sincs mindig benne, aminek alapból ott kéne lennie. Elmesélem mi történt velem a múlt hétvégén.

Sose bízz a vidéki utakban

Teljesen nyugodtan autóztam vidékre egy jegyes fotózásra. Tudtam, hogy egy darabig majd földúton is kell majd mennem, mert egy tópartra volt tervezve a fotózás, de nem aggódtam, mert nem egy városi kisautóval járok.

A gumik rendben voltak, mindent el is pakoltam, ráadásul a forgalom is ideális volt: magyarul minden túl egyszerűen, szinte álomszerűen alakult. Sejthettem volna, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, de persze én nem szoktam gyanakodni.

És akkor a semmiből egy hatalmas durranás…

…és a bal hátsó gumi szétment. Nem mondom, hogy nem bosszankodtam hangosan, de még itt sem voltam ideges, hiszen időben voltam, ráadásul a pótkerék is ott pihent a csomagtartóban. Igen ám, csak ekkor esett le, hogy vagy két hónappal ezelőtt hasonlóan jártam, és teljesen elfelejtettem új gumit szerezni tartalékba.

Na, most mit csinál az ember ilyenkor? Nagyjából semmit, csak várja az autómentőket, vagy bízik abban, hogy az ügyfelei, akik épp életük legboldogabb napja előtt akarják lefotóztatni magukat, ki tudják segíteni. Szerencsére az utóbbira volt lehetőség: mobilon felhívtam a vőlegényt, aki 20 percen belül kint volt nálam (talpig szmokingban egyébként), és segített kicserélni a kereket.

Na az első dolgom volt, amint internet közelbe kerültem, hogy kerestem egy gumikkal foglalkozó weboldalt, és azonnal rendeltem néhány új gumit, felkészülve a jövőbeni hasonló esetekre. Csak remélni tudom, hogy hasonló meglepetések nem fognak már várni ebben az autóban, mert nem szeretnék egyetlen ügyfelet sem elveszíteni azért, mert a vidéki utak elárulnak, vagy a saját emlékezőtehetségem cserbenhagy.