Családi fotozás, közben szobalány állás

Már hét hónapos Hanna az unokahúgom. Nagyon édes, és helyes kislány. Az első unoka a családban, és a legkisebb is jelenleg, így mindenki teljesen oda van tőle. Amúgy is olyan helyes, mert nem az a kimondottan sírós baba, hanem mindig jókedvű, és vidám.

A maradandó élményem

Liza, a nővérem minden évben el szokott menni egy fotóshoz, aki megörökít pár képet. Ha jó idő van, akkor szabadban készülnek, ha viszont az idő nem engedi, akkor egy nagyon szép műterme van.

baby-784609_640Emlékszem, mielőtt Hanna megszületett volna, szerették volna a terhesség utolsó időszakát megörökíteni. Le sem tudom írni, hogy milyen fotók készültek. Nem tudom, hogy előre megbeszélt volt e, vagy utólag döntöttek mellette, de fekete-fehér képek lettek előhívatva. Csodálatos fotók, az intim pillanatról. Volt amelyiken egyedül volt, és a hasát ölelte, de olyan is, amivel a férjével ketten vannak, és éppen ölelkeznek, vagy a hasát simogatja…szóval gyönyörűek voltak.

Idén még nem készültek családi fotók, csak akkor, amikor Hanna megszületett, és pár hetes volt. Akkor készült pár profi fénykép, most itt volt az ideje, hogy újak készüljenek. Hanna már ül, nagyon édes, így minden féle képet lehet majd csinálni róla.

A fotók

Én is szerettem volna mindenképpen olyan fotót, amin együtt vagyunk rajta. Ha már egy unokahúgom van, akkor legyen róla rendes fotóm.

Az idő igen csak sürgetett, ami azt illeti, mert rám Ausztriában várt egy szobalány állás, és időben meg kellett érkeznem, a fotós pedig nem talált olyan időpontot, ami jó lett volna.

Szerencsénk volt, mert valaki lemondta az indulás előtti napon betegség miatt az időpontjét, így mi be tudtunk ugrani. Igaz, a fotókat majd csak számítógépen látom, de majd ha hazajövök, akkor hívatok elő belőle, a lényeg, hogy időben elkészültek, és nem maradtam le róla.